Eredetileg a saját blogomban terveztem írni az aktuális eseményekről, de azt hiszem így lesz a legjobb, az első bejegyzés legyen az, amit ott írtam...
2010. május 21., péntek
Csőstül jön...
Azt hittük, hogy fellélegezhetünk, de nem így történt...
Drága Bencénket vizsgálgatják egy ideje, mert lemaradt a mozgásfejlődésben, de senki nem tudta mi lehet az oka, legutóbb már arról volt szó, hogy izombiopsiára is menni kell...Éppen ma egy hónapja kórházba kerültek tüdőgyulladással, készült mellkasröntgen is, ahol a tüdőgyulladás mellett láttak egy árnyékot is, mivel a következő két hétben sem tűnt el onnan, ezért előjegyzést kaptak mellkas CT-re...a tegnapi nap során megtörtént a vizsgálat, és olyan eredménye lett, amit álmunkban sem gondoltunk volna...átküldték őket Debrecenbe, ahol megerősítették azt, amit itt is gyanítottak...Bencének neuroblastomája van...
A neuroblastoma egy rosszindulatú daganat féle, általában már születéskor is jelen van, de sokszor már csak akkor veszik észre, amikor konkrét panaszai vannak a betegnek...nálunk szerencsére egy fokkal jobb a helyzet, még az előtt vették észre, hogy bármilyen állapotrosszabbodás lépett volna fel...úgy néz ki, hogy a mozgásfejlődésben való visszamaradásnak is ez az oka, mivel bizonyos fokig ráhúzódott a gerincére...
Most vizsgálatok sora következik, ki kell deríteni, hogy milyen stádiumú a daganat, illetve mekkora részén helyezkedik el a gerincnek.Az orvosok Debrecenben nagyon rendesek voltak, teljesen megnyugtatóan nyilatkoztak, azt mondták, hogy az ilyen korú betegek nagyon nagy százalékban teljesen meggyógyulnak. Kedden és csütörtökön vizsgálatok lesznek, máj.31-én gerinc MR, és valószínűleg még azon a héten megtörténik az operáció is.
Egyébként nagyon nagy szerencséjük az a bizonyos fent említett tüdőgyulladás, ha az nincs, belegondolni is rossz...
Még vmi, nem tudok nem hangot adni a csalódottságomnak, mert március vége óta vizsgálják őket, kórházban voltak az elmúlt két hónapban kétszer is, de senki nem gondolta, hogy szükség lenne egy nyomorult CT vizsgálatra...Ha a neurológián azzal indítottak volna, valószínűleg már rég túl lennénk/lennének a nehezén...de ez csak zárójeles, mert tudjuk, hogy ha-val kezdődő mondatok gyakorlatilag nem léteznek...
Tegnap még borzalmasan el voltam keseredve, de arra tréningezem magam és az egész családot, hogy ennek a gyereknek nem lehet semmi baja, meg fog gyógyulni...
Senki nem érdemli, hogy súlyos beteg legyen a gyereke, de ők ketten különösen nem, hiszen volt már egy beteg babájuk, akitől még pocaklakóként, a terhesség huszadik hetében búcsút kellett venni, nem bánthatja őket ennyire a Jó Isten vagy a Sors vagy ki miben hisz...
Ha már a felsőbb erőket emlegetem, én hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miért van erre szükség, miért kell egy szülőnek végignézni, hogy a gyereke súlyos beteg...Vajon azért, hogy jobb ember legyen belőlük, jobban tudjanak később értékelni dolgokat, vagy valami más a cél? Jó lenne ha tudnám rá a választ...
Nem tudtam ma úgy Milura nézni, hogy ne érezhettem volna azt milyen szerencsés vagyok, de a szívem mégis zokog, mert Bence is olyan, mintha a sajátom lenne...senkinek nem kívánom ezt az érzést, borzasztó kettősség...
Terveim szerint be fogok számolni mindenről ami velük történik, talán egy kicsit segít nekem abban, hogy ne omoljak össze, és tudjam tartani a lelket mindenkiben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése