Tegnap a totyogós videó miatti izgalomban elfelejtettem, hogy a múlt héten megtörtént a szokásos negyedéves kontrollvizsgálat, ahol mindent rendben találtak, a röntgen és az ultrahang is tiszta képet mutatott.:)
...tartja a mondás.Nálunk is hasonló a helyzet, azért nem jelentkeztem hónapok óta, mert Bencével minden a lehető legnagyobb rendben van. Persze azért a kötelező körök nem maradnak el, kis hurutos megbetegedés, vagy egyéb kellemetlenség mindig van, június elején sikeresen túlesett a bárányhimlőn is. Pöttyös-morcos Bence:) Közben azért az élet nem áll meg, május óta Bence bölcsibe jár, heten vannak a csoportban, nagyon kis családias a hangulat, bár májusban nem sokat járt, és ez kicsit megnehezítette mostanában a napjait, összességében nagyon szereti a gondozónéniket és a gyerekeket is, nagyon ügyesen eszik, iszik, beszédben is sokat fejlődött, bár azzal lemaradva soha nem volt.
Mozgásfejlődése is alakul, bár ha gyorsan szeretne valamit, azt mindig négykézláb igyekszik megszerezni, de egyre többször lépeget...nagyon ügyes, és nagyon örül mindig magának...:) Íme a bizonyíték:
Fél évvel ez előtt, amikor elkezdtük a lányokkal a Segíts Daninak blogot már megfogalmazódott, hogy jó lenne más gyerekeknek is segíteni, januárban nyitottuk meg a Szeretetcsomagot, most elkészült a logónk is.
Tudjuk a bloggereknek hatalmas szíve van, ezért kérek mindenkit, hogy tegye ki a mi kis zsiráfunkat az oldalára, ezzel is segítve a népszerűsítést. Bence most jól van, neki nincs szüksége semmire, most máson a sor, Vikin szeretnénk segíteni, róla a Szeretetcsomag oldalán olvashattok.
Régen nem jelentkeztem már, és ez jó, mert azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben Bence háza táján. Március 1-én voltak kontrollon, az uh és a röntgen is jó lett, a helyzet változatlanul jó, annyira, hogy engedélyt kaptak a bölcsire is, így ha minden igaz 1-2 hónapon belül Széles Bence a bölcsőde réme lesz.:) Iszonyat dumája van, még mindig kompenzálja a mozgásbeli lemaradást a beszéddel, szinte minden szót utánoz, amiket használunk, sokszor kérdezi hogy mijaaaaa ha nem tudja vminek a nevét...Édes kis pofám, egyre erősebb a lába is, bár még mindig nagyon sokat megy négykézláb. Nem tudok róla normális összefoglalót írni, mert napról napra okosabb és ügyesebb, akkora szeretet van a kis drágában, hogy a szívem mindig megtelik örömmel ha csak látom. A fenti minivideót pár hete rögzítettem...:)
Harc a neuroblasomával...remélhetőleg hamar győzni fogunk, és néhány hónap múlva már arról fog szólni ez a blog, hogyan telnek a gondtalan hétköznapok...így lesz, mert nem lehet máshogy!